Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lovak

Hogyan ápoljuk a lovak patáját??

Sokan nem tudják, hogy mennyire egyszerű dolog, mert időről-időre ezen a területen is divathullámok söpörnek végig. A ló patáját is kezelni kell ugyanúgy, ahogy az ember a kezét is bekeni néha. Ilyenkor a pata víztartalmának megőrzése a cél, nem pedig az, hogy színe közelítsen az abszolút feketéhez. Természetes körülmények között a reggeli harmat, az eső és a hó teszi mindezt meg helyettünk. Egy rendszeresen kezelt patát elég egy héten egyszer- kétszer vízzel lemosni, de ilyenkor legalább 5 percig kell áztatni.

Ez idő alatt megszívja magát vízzel, és mikor a felülete mattá válik, akkor kell bekenni a patakenőccsel. A patamosásra főleg nyáron kell nagyobb hangsúlyt helyezni, hiszen ilyenkor általában száraz a talaj. Vizesebb időkben a mosásnak inkább a tisztántartás szempontjából van jelentősége.

Mivel kenjük be?

Lehet boltban venni, lehet gyógyszertárban csináltatni és lehet otthon is csinálni patakenőcsöt. Alapanyagnak a legjobb a vazelin. Ha ebbe melegen keverünk ricinus vagy kukoricacsíra olajat, vagy szintén gyógyszertárban készített vitaminos babaolajat akkor ennél többet nem is tehetünk lovunk patájáért. (A patára ható szerek közül az E- és A- vitaminnak és Panthenolnak van szerepe. Ezeket az összetevőket külön is be lehet keverni a kenőcsbe.)

Ebben az esetben kb. 500-600 Ft-ból kijön egy kiló kenőcs. 1 kg vazelinbe kb. 3-4 dl olaj szükséges, így télen is kenhető lesz. Minden ki és bemenetel előtt ellenőrizzük a ló patáját, hogy nincs e rajta sérülés, és tisztítsuk ki.

A nyírrothadás

A pata egyik leggyakoribb betegsége a nyírrothadás. Ezt általában anaerob rothasztó baktériumok okozzák, melyeknek legfőbb ellensége a szárazság és a levegő. Ezért fontos, hogy az alom száraz, és a ló patája gondozott legyen. Ha állásban áll, akkor nagyobb a veszélye a nyírrothadásnak, ezért ilyenkor tegyünk forgácsot vagy fűrészport a szalma alá.

A nyírrothadás mindig a középső nyírbarázdából indul ki ellentétben a patarákkal, (ami a nyír és a talp szarujának egy jóindulatú túlburjánzása) ami a szélsőből. Ez utóbbi csak nagyon nehezen és elég radikális módszerekkel kezelhető és hajlamos a kiújulásra. Nem lehet pontosan tudni, hogy mi indítja el a folyamatot, de az biztos, hogy a nyírrothadásból is kialakulhat. A nyírrothadás könnyen felismerhető kellemetlen és jellegzetes szagáról és a fekete kenőcsös váladékról melyeket a rothasztó baktériumok termelnek, mikor feloldják a nyír szaruját.

Hogyan kezeljük?

Kezelése viszonylag egyszerű. A belső nyírbarázdát a patakaparóra tekert vattával ki kell tisztítani. Ilyenkor jó mélyen bele lehet és kell nyúlni a résbe, de vigyázva arra, hogy ez már egy érzékeny terület. 3%-os Hyperol-oldattal, majd jóddal, Betadinnel, vagy hasonló fertőtlenítőszerrel átmossuk. Utána SBC pasztát és vattát kell beletömni. Ezt elég naponta egyszer megtenni, ha a vatta nem esik ki. Általában egy heti kezelés után már kiszárad a nyír, de ezzel nem fejeződött még be a folyamat, ugyanis 2-3 hónap is eltelik, mire az elhalt rész alatt új szaru kezd képződni. Ez idő alatt a kiújulás megelőzése érdekében nem árt hetente egyszer megismételni a kezelést, hogy a még megbúvó baktériumok is elpusztuljanak.

A pata akkor tekinthető gyógyultnak, mikor a nyír már teljesen új, rugalmas száraz szaruból áll. Tévedés az, hogy ha a karám sáros, akkor nyírrothadást kap a ló. Az ép szaru nagyon ellenálló. Ezek a baktériumok csak akkor tudják megtámadni, ha valami miatt sérül. Erre nagyon alkalmas a trágyalé, ami egy idő után egyszerűen feloldja a talp és a nyír szaruját megszüntetve ezzel annak ellenállását. Sáros, vizes idő esetén az istállóba való bemenetel előtt nagyobb figyelmet kell fordítani a pata tisztogatására.

Az SBC paszta egy nagyon erősen szárító krém. Használatánál gumikesztyű alkalmazása indokolt. Állatorvos írja fel receptre és gyógyszertárban váltható ki. 100g-nyi mennyiség párszáz Ft és sokáig elég, viszont mindig gondosan le kell zárni, mert ha kiszárad, akkor használhatatlan. Régebben kék színű rézgálicot használtak, ami kevésbé hatásos, ráadásul mérgező emberre és állatra egyaránt és a bőrön át is felszívódik. Nem ajánlom!

A 3 %-os Hyperol (vagy Hidrogén-peroxid) oldat recept nélkül kapható, de fontos, hogy oldatban kérjük, mert úgy sokkal olcsóbb. Nyugodtan beszerezhetünk belőle egy litert, hiszen minden sérülés esetén ajánlott használni. (embernél is) Fontos, hogy fém tárggyal nem érintkezhet.

Ma már több lovas boltba lehet kapni fakátrányt különböző nevek alatt. Ez egy sűrű, kátrányszagú, fekete folyadék, mely nagyon jó a nyírrothadás megelőzésére olyan értelemben, hogy ha bekenjük vele a talpat és a nyírt, akkor ez ideig-óráig ellenáll a trágyalének így kisebb a rothasztó baktériumok bekerülésének esélye.

A patarepedés

A másik gyakori probléma a patarepedés. Ez nem az, amikor alulról felfelé reped a pata, mert az megfelelő körmöléssel helyrehozató. A talaj által okozott nyomásokat és az ilyen kis repedéseket károsodás nélkül el tudja viselni a ló. Komolyabb gondot a felülről, a pártaszéltől (ahol a kemény szaru átmegy a puha részbe) lefelé irányuló repedések okoznak. Ezek lehetnek átható vagy felületes repedések. Sajnos szinte minden felületes repedés áthatóvá válik (ami azt jelenti, hogy a szarutok teljes vastagságában megreped) egy idő után, hiszen a ló patájának hihetetlenül nagy terhelést kell minden lépésnél elviselni. Ilyenkor a repedésből vér szivárog és a gyulladás miatt átmeneti sántaság léphet fel.

Kezelését patkolókovácsra vagy állatorvosra kell bízni, akik patametszést hajtanak végre, de sajnos ezen a területen is van még mit pótolniuk. Amit mi tehetünk az az, hogy fertőtlenítjük, és antibiotikumos kenőccsel bekenjük, majd bekötjük a patát.

Jó, ha egy patareszelő és egy patafaragó kés mindig van kéznél, mert ezzel kisebb alakításokat mi is elvégezhetünk. (Természetesen előtte alaposan tanulmányozni kell ennek a módját) Ha szakemberre bízzunk ezt a feladatot, akkor 6-8 hetente feltétlenül meg kell körmölni és patkolni a patát.

Milyen színű ez a paci?

A lovak színének körülírása kicsit bonyolultabb, mint a többi szőrös barátunké. Mert ugye a kutya az barna vagy fekete, foltos vagy fehér - szóval színes. A ló lehet pej, szürke, fakó és almás-deres. A szürke igazából fehér, a pej nem is szín, az alma meg hogy jön ide? Lássuk csak, melyik szín milyen paripát takar!

Egy kis szőrtan

A lovak fedőszőrének színét a melanin nevű vegyület adja: mennyiségétől és képződésének helyétől függ, hogy milyen szín alakul ki. Nem csak a szőr, hanem a bőr pigmenttartalma is meghatározó a szín kialakulásában. A csikók általában más színnel születnek, mint ami felnőtt korukban jellemző rájuk, puha szőrüket elválasztáskor vedlik le és csak később alakul ki a végleges mintázat.

A felnőtt patás téli és nyári szőre között inkább hosszban és vastagságban van különbség, mintsem színben. Télire az állat sok pehelyszőrt növeszt, ezek szigetelnek ugyanis legjobban, s a pelyhek hatására a szín is módosulhat. Tudósok megpróbáltak utánajárni, hogy van-e összefüggés a szín és a lovak teljesítőképessége között, ez idáig azonban nem sikerült bizonyítani semmilyen kapcsolatot. Azt emberként is tapasztaljuk, hogy a fehér bőr - vagy pigmenthiány - érzékenységet jelent. A lovaknál is jellemző, hogy a világos színhez sok bőrbetegség kapcsolódhat.

Genetika a javából

Természetesen a pacik is a szüleiktől kapják színeiket, egy viszonylag egyszerű genetikai öröklődési törvényszerűséggel. Ennek alapja, hogy vannak - genetikailag - erősebb és gyengébb színek, amelyek egymást elnyomhatják vagy keveredhetnek. Így például sárga színű lóval viszonylag ritkán találkozunk, mert a színt elnyomja a fekete, a szürke, a tarka és a fakó is. A lovaknál is előfordul albinizmus, vagyis a festékanyagok teljes hiánya. Ez az egyetlen eset, amikor egy lovat fehérnek nevezünk; ilyenkor a szem szivárványhártyájában sincs melanin, ezért az albínó ló szeme piros. Sportlovak között gyakran találkozhatunk kék szemű albínó lóval, ezt részleges albinizmus okozza.

Lószín-határozó

A fekete ló tényleg feketét jelent, semmi átverés nincs az elnevezés mögött. A ló fedőszőre testének minden pontján fekete, a lábain és a fején is. A fekete ló szemei is feketék. A lábak belső felülete és a has fekete színe halványabb is lehet, de néha még fehér foltokat is találhatunk rajtuk.

A pej ló tulajdonképpen barna. De nem akárhogy ám! A farka, a sörénye és a lábai csánktól lefelé feketék, s csak a test többi része barna, annak is valamelyik árnyalata. A pejnek sok változata ismert, az egyik legszebb ezek közül a világospej. A világospej színű paci barna, de a sörénye és a farka lenszőke vagy világosbarna - mindenképpen világosabb, mint a testét borító szőr.

A sárga ló színe barna és sárga között van valahol. Sárga szín viszonylag ritkán alakul ki, mert úgynevezett recesszív tulajdonság, vagyis nem elég csak az egyik szülőtől kapni ilyen gént: kettő kell a sárga szín megjelenéséhez. Két sárga lószülő csikója mindig sárga lesz.

A fakót nehéz megkülönböztetni a pejtől, sokszor az az érzése az embernek, hogy minden lógazda annak látja lovát, amelyiknek akarja. A fakó lábai és hosszúszőrei (sörénye, farka) feketék, a többi szőr pedig a barna valamelyik árnyalata. A fakó ló gerincén egy fekete csík fut végig, ezt szíjalt hátnak nevezi a szakirodalom.

Szürkének kell nevezni azt a fehér szőrű lovat, amelyikben apró, elmosódott fekete foltok is vannak. Sokszor - tévesen - a nagyon világos szürke hátasokat is fehérnek nevezik. A szürke lovat biztosan felismerhetjük az orr körüli és a fülek közötti fekete színről, amely mindig jellemző rájuk.

Deresnek nevezzük a paripát, ha szőre főleg fehér és benne elszórva más színű szőrszálak is találhatóak. A szürkéhez képest kevésbé hat foltosnak, gyakran előfordul a fekete csík a háton, a fekete farok és lábak. A vasderesben fekete és fehér szőrszálak, a pejderesben pej és fehér szőrszálak keverednek.

Almázott minden lószín lehet, de a szürkékre és a deresekre jellemző inkább. Ebben az esetben a ló testén sötétebb és világosabb foltok találhatóak, vagyis egy-egy helyen több színes szőrszál keveredik a fehérbe.

Tarka ló is létezik, ennek szőrében éles foltok, színváltások találhatóak. Létezik fekete-fehér tarka, amelyben a fekete és fehér foltok váltakoznak, a fehér-tarkát pedig a pej és a fehér színek alakítják.

Lóbetegségek

Ha elkezdenénk sorolni, hogy egy lónak mennyi betegsége van (illetve lehet), akkor bizonyára senki nem adná lótartásra a fejét. Senkit sem akarunk eltántorítani, így csak azokat a betegségeket, és az azokra utaló jeleket szeretnénk megemlíteni, amelyeket minden hobbiló-tartónak is ismerni kell, hogy még időben az állatorvos segítségét kérve megelőzze a komolyabb bajt.

Jobb megelőzni...

Több évezredes tapasztalaton alapul a felfedezés, hogy elkerülni, megelőzni a betegséget sokkal egyszerűbb, mint kezelni azt. Ehhez jó kondícióban kell tartani a lovat, amelynek alapja a rendszeres mozgás és a teljes értékű (vitaminban és ásványi anyagokban gazdag) takarmányozás. Kerüljük a szélsőségeket, ne hagyjuk, hogy lovunk alultáplált vagy kövér legyen, ne hajszoljuk túl, de ne is hanyagoljuk el a mindennapi testmozgást. Ügyeljük a minden évben esedékes nagygenerálra: a vakcinák beadására és féreghajtás megejtésére (természetesen a kezelési útmutató vagy az állatorvos utasításainak szigorú betartása mellett).

Ha mégis felüti a fejét a betegség...

Az egyik leggyakoribb betegség a kólika, amely tulajdonképpen egy emésztőszervi rendellenesség, hétköznapi nyelven bélcsavarodásnak is hívják, roppant szemléletesen pedig dugulásnak. Elég jellegzetes tünetei vannak, könnyű felismerni, de ha mégsem sikerül, akkor akár halállal is végződhet. A lónak ez nagyon kellemetlen, és ha nem intézkedünk rögtön, akkor nekünk is az lesz, csak nekünk máshogy.

Első tünete az, hogy a ló izzad. Nyilván bizonyos élethelyzetekben ez nem szokatlan, de ha hempergéssel párosul, akkor célszerű kólikára gyanakodni.

Az állat bélmozgásai megszűnnek, viszont ami bement, annak egyszer ki is kell jönni, ami bélműködés nélkül meglehetősen nehézkes, mondhatni lehetetlen feladat. Gondoljunk bele, hogy nekünk is mennyire kellemetlen egy rövidke székrekedés, ezért legyünk empatikusak, és hívjuk ki az orvost, még mielőtt tragikus véget ér a betegség. Fájdalmait az általunk is gyakran használt gyógyszer, a No-Spa vagy az Algopyrin fogja megszünteti, amelyet az állatorvos injekciós tűvel ad be, a ló állapotának megfelelő mennyiségben. Lehetőleg mi ne próbálkozzunk tabletta ízlés szerinti adagolásával, nehogy gyógyszermérgezés is szerepeljen majd a kórtörténetben...

A legnagyobb elővigyázatosság ellenére is előfordulhat, hogy állatunk szúrt sebet szerez. Ilyenkor mindenképpen ajánlatos tetanuszt beadatni neki, még akkor is, ha már beoltották veszettség ellen abban az évben. A felületi sérüléseket (mint például nyeregtörés, bőrsérülés) úgy kezeljük, mint a sajátunkat, semmi olyat ne csináljunk a lóval, amit magunkkal nem tennénk: a szakszerű ellátásig jódot tartalmazó készítménnyel, például Betadine-nal kezeljük. A törést, ha zárt és hámsérülést nem tartalmaz, erre a célra megfelelő kenőcsökkel is lehet kezelni, manapság már jó néhány van belőlük a piacon. A legegyszerűbben talán a humán célra készült Dolobene kenőcshöz lehet hozzájutni.

Ha lovunk lesántulna, akkor értelemszerűen azonnal hagyjuk abba a terhelést és engedjük pihenni. A lábát, ha lehet, még a baleset napján ellenőriztessük az állatorvossal, de amíg a szakember megérkezik, borogassuk hideg vizes ronggyal. Ha esetleg láza is van, akkor adhatunk neki lázcsillapítót.

Kancák ellésénél is felléphet komplikáció, ekkor a gyors helyzetfelismerés és érdemi cselekvés életmentő lehet. Nem árt, ha a gazda elvégez egy alapfokú "bába-tanfolyamot", mert elég gyakori, hogy a kiscsikó lába, feje elakad a szülőcsatornában, és nem biztos, hogy érdemes megvárni vele az állatorvost. Viszont elég pár szakszerű mozdulat és egészségesen világra jön a csikó.

Most nézzük, hogy milyen tünetekre kell odafigyelnünk!

Van néhány olyan tünet, melyek észlelésekor feltétlenül gyanakodjunk, hogy titkos kór emészti állatunkat:

  • Ha étvágytalan az állat, vagy nem eszi meg a szokásos adagját, csak falatozgat belőle már az is rossz jel lehet. Persze előfordulhat, hogy csak minőségi kifogásai vannak, de azért legyünk résen. Ugyanígy problémára utal, ha nem iszik, de akkor is, ha iszákosabb a szokásosnál.

  • Betegség jele lehet az is, ha sokat fekszik hátasunk. Ilyenkor sose felejtsünk el lázat mérni, szükség esetén adjunk lázcsillapítót az orvos megérkezéséig. A lázmérés végbélben történik, ha 37,5-38 fok közötti a hőmérséklet, akkor rendben van, ha e fölött, akkor már lázas az állat. Rossz jel továbbá a fejlógatás, a homályos tekintet és a kedvetlenség.

  • Minden reggel "rutinszerűen" ellenőrizzük, hogy van-e trágya a ló alatt, mert ha nincs, az gyanakvásra adhat okot. Mindenképpen forduljunk orvoshoz, ha állatunk erőlködve próbál vizelni, de nem sikerül!

  • Szeméből, szájából vagy orrából váladék folyik.

  • Szokásos munkavégzés közben hörög, nehezen lélegzik vagy fullad, esetleg nagyon izzad.

  • Mozgása bizonytalan, sántít, vagy valamelyik ízületét nem használja (a végtag érintése, mozgatása fájdalmat okoz az állatnak).

  • Szőre fénytelen, ápolatlan, ritkás, hullik (külső parazita jele lehet).

  • Bordái jól láthatóak.

  • Farát a karámhoz vagy falhoz dörgöli (férgességre utal).

A lótartás nem sétagalopp, hanem nagy felelősség, ezért mindig nagyon kell figyelnünk az apró jelekre, melyek az állat betegségére utalhatnak! Érdemes állatorvos segítségét kérni, mert a házi praktikák, ráolvasások, kuruzslások, kölcsönkapott orvosságok gyakran csak rontanak az egyébként sem remek helyzeten